Ládonyi János: Stellala

Egy reggel másképp ébredsz fel.
Ugyanaz az ágy és az ásítás, valami mégis más.
Talán egy álom fészkelődött beléd?
Különös, hiszen a cselekményre nem emlékszel.
Mégis, érzed és tudod: áthoztad.
Megálmodtad, ki is vagy valójában.
A szerepek nélküli éned mutatta meg magát.
Elmesélte az eredetet és a célt.
A gyökértől a csillagos égig.
Az útra találás örömét érzed.
Túl a keresésen: immár bizonyosság.
Látod az irányt, vágyod a lépést.
A térkép és az útikönyv a kezedben van.